De Leo volt az igazi. - Az első igazi nagy munkád a Spice Girls-musical volt a Westenden. Nem hiányzik a zene és a tánc a színpadon? - Nagyon szerettem énekelni és táncolni, mindig is ezt akartam csinálni. Gyerekkoromban is imádtam a musicaleket. Most viszont nem tudom, hogy lesz-e még alkalmam szerepelni egyben. - Ha már mondtad, hogy szereted a musicaleket, láttad anno Michael Douglast a Tánckarban? - Láttam! Nagyon szerettem azt a filmet. Annyira tetszik benne, hogy tökéletesen megmutatja, hogyan lehet bekerülni egy musicalbe. Nagyon okos film. A zenéje is nagyon jó. És a táncok is. - Átköltöztél már Londonból Amerikába, amióta több filmes felkérésed van? - Nem. London az otthonom. Sok helyen jártam, sok helyen dolgoztam, de Londonhoz húz mindig haza a szívem. - Volt már alkalmad találkozni az MCU többi színészével is? - Igen, volt egy nagy fotózás, ahová meghívtak. Pont A Hangya és a Darázs forgatásainak közepén jártunk. Bárhová néztem, szuperhősöket láttam. Azon a napon egy szégyellős kislány voltam, még nem is ismertem senkit, de jó volt, ittunk egyet, beszélgettünk, és megcsináltuk a fotót.
Úgyhogy a kis megálmodott ruhámmal a képzeletemben és papírra vetett ikertestvérével az asztalomon bújtam az internetet, és kerestem azt a kölcsönző ruhaszalont, ahol végre rálelek erre a darabra, amiben férjhez szeretnék menni. Hát nem leltem. Sehol sem volt még csak ehhez hasonló sem. Igen, volt abroncs nélküli, de ez a könnyed, oldalt icipici, hátul pedig valamivel hosszabb uszályos vonalat sehol sem találtam. Igen, volt olyan, aminek csipkés volt a felsőrésze, de sehol sem volt ilyen "egyszerű" - csak tele flitterekkel, csillámokkal, kövekkel, vagy ha éppen nem, akkor köldökig érő dekoltázzsal. Úgy voltam vele, hogy kompromisszumot kötök... egyikre rábólintok, ami a lehető legjobban hasonlít az álomruhámhoz. Ebben a hitben éltem egészen addig, míg a testvérem elő nem állt A megoldással: egyik kolléganőjének nemrég volt az esküvője és kis gyönyörű, csipkés, egyszerű ruhát varrt neki egy pápai varrónő. Pápai - vagyis 140 km-re tőlünk. De az álomruhám megvalósítása lebegett a szemem előtt, így vesztenivalóm nincs alapon írtam a varrónőnek, Mónikának.
Na ez az a téma, aminek aztán semmi köze a gluténmentességhez, viszont azt vettem észre, hogy Instagramon (@glutenmenteselet) ezzel kapcsolatban kapom a legtöbb kérdést. Őszinte leszek, nagyon jól esik, hogy ennyien érdeklődtök, olyan mintha többezresre bővült volna a BrideSquad! Tényleg jó érzés. :) Ugyanis, amikor már tényleg élesben ment az esküvőszervezés, valahogy azt vettem észre, hogy nem érezném magaménak azt a habcsók-megjelenést. Világéletemben erről álmodoztam, de ahogy valóságossá vált a helyzet, már egyáltalán nem tűnt csábítónak a gondolat. Kialakult egy kép a fejemben, hogy milyen menyasszonyi ruhát szeretnék. Határozott vonalakkal rajzolódott ki a fejemben a tökéletes menyasszonyi ruhám képe, amit gyorsan papírra is vetettem: hozzátartozik a történethez, hogy sosem tudtam rajzolni, a kézügyességem ilyen téren valahol 0 és 0, 001 között mozog. De tudjátok, a menyák valahogy mindig szupererőt kapnak. :) Eleinte meg sem fordult a fejemben, hogy varrónő készítse el a megálmodott darabot, ugyanis úgy gondoltam, hogy az elég költséges lenne, és mit kezdenék én esküvő után a csodálatos ruhámmal.
Továbbá hozzájárul, hogy az elkészült ruha átadásakor készült képet a Pécs Plaza közzétegye a weboldalán, Facebook oldalán és Instagram oldalán. A pályázaton a pályázó csak a saját maga által készített tervvel vehet részt, amennyiben ez megkérdőjelezhető, a pályázat kizárható a versenyből. A pályázaton induló versenyzők a zsűri döntését elfogadják, azt meg nem kérdőjelezik. A Pécs Plaza a nevezéskor leadott adatokat a PLZ-Asset Kft., mint a Pécs Plaza üzemeltetője az adatkezelési irányelveinek megfelelően bizalmasan kezeli, azokat harmadik félnek át nem adja. Az adatkezelési tájékoztató itt tekinthető meg:
-Azt hiszem mégiscsak zavarlak, ha nem bánod, -csúsztatta kezét ágyékomra, és végigsimított már mereven álló farkamon! -Akard te is! -súgta fülembe, és letolva gatyám, rudamat markába fogva ujjai hegyével cirógatni kezdte! Most már az én kezem is útra indult. Az egyik kezemmel ágyékát érintgetve tapogattam végig. Először selymes szőrzetét, majd szeméremajkait, punciját és csiklóját. -Megkívántalak. Már nagyon hiányzik -suttogta. Hanyatt fordult, és húzott magára. Lábait széttárta és rudamat fogva makkomat puncijához igazította. -Dugd belém! Dugjál meg! -emelte csípőjét, hogy magába fogadjon. Már magam is rettentően kívántam. Lassan toltam farkamat tövig puncijába. Aztán kényelmesen megindultam benne. -Igen, így nagyon jó! -sóhajtott hatalmasat. Lassan, kitartóan és hosszan kefélni kezdtünk. Lihegve, nyögdécselve, most már melleit is birtokba véve puszilgatva haladtunk a csúcs felé. Nyikkantgatva rángatózott, ahogy közeledtünk a beteljesülés felé. Egyszerre értünk a csúcsra, egyszerre élveztünk el.
-Bocsánat-mentegetődzött. -Csak a lányok…Bezárkóztak… Fiukkal…Nem akarom zavarni őket…. -Itt is maradhatsz. Nekem úgyis most elég dolgom van, nem fog senki zavarni. Aludj, majd ha kell keltelek. Mikor hajnalban indultam kávét főzni magamnak, hallottam, hogy a zuhanyzóban csobog a víz. Mikor előbújt, már újra felöltözve, nadrágban, blúza betűrve. -Ne haragudj, hogy használtam a zuhanyt. Csak nagyon leizzadtam. Már itt sem vagyok! -Semmi gond. Nem kell rohannod. Igyál egy kávét te is nyugodtan. -Köszönöm. Az jól fog esni. -ült le zavartan. A műszak végén már átöltöztem és még egyszer körülnéztem, hogy rendet hagytam-e magam után. Ekkor vettem észre a zuhanyozóban a fogasra akasztva melltartóját és bugyiját! Még nedves volt. Egyik száraz törölközőmbe hajtottam és szekrényembe tettem. A következő műszakba megint kialvatlanul érkezett. Mikor este megint aludni küldtem, szomorú tekintettel nézett rám. -A lányok.. -mondta alig hallhatóan. -Megköszönték, hogy a múltkor nem zavartam őket. Kérték, hogy ha lehet, ma se tegyem.
Egy pillanatig nem tudtak kidönteni ebből az álláspontomból, csupán annyi történt, hogy üzletpolitikából az én szememben leszerepeltek. A próbák alkalmával egyre szebbek és szebbek lettek a ruhák. Közben kialakultak az apróbb részletek: először nem tudtam eldönteni, szeretnék-e fátylat, vagy sem. Mónika tanácsolta, hogy mivel a ruha egyszerűbb, dobjuk fel egy fátyollal, mennyire gyönyörű lenne, ha egy hosszú, a ruha uszályánál valamivel hosszabb egyszerű kis fátyol keretezné az egészet. Következő alkalommal már készen volt ez a csodás fátyol és mindannyian beleszerettünk. Annyira passzolt, annyira tökéletes volt! Minden szombatot izgatottan vártam, amikor a Bride Squad bevetésre indult, Anyával és Krisztával együtt mentünk Mónikához - programnak is tökéletes volt. És mi lett a végeredmény: számomra a legcsodálatosabb menyasszonyi ruha, amit valaha láttam. Nemcsak gyönyörű, hanem pontosan olyan, amilyet szerettem volna, minden egyes apró részlet tökéletes és leírhatatlanul szép! És ami egy menyasszonyi ruhánál nagyon fontos: az én ruhám kényelmes volt!
Köszönöm a munkádat és a hozzáállásodat, élmény volt minden perce! A végeredmény pedig minden képzeletemet felülmúlta!
Figyeld Facebook oldalunkat, a nyertes nevét ott tesszük közzé április 10-én, illetve a megadott e-mail címre is küldünk értesítést. A pályázatot minimum 10 határidőre beékezett pályamű esetén nyilvánítjuk érvényesnek. 10-nél kevesebb pályázó részvétele esetén a Pécs Plaza nem hirdet eredményt és jogosult a versenyt egy későbbi időpontban újraindítani, melyre a korábbi pályaművek is neveznek. Erről a pályázókat e-mail-en értesítjük. Cserkuthy Hannát is már egészen kislány korában magába szippantotta a divat, ismerjétek meg őt! " Mindig is körülvett a divat, a kreativitás. Már egész kislánykoromban tanultam meg édesanyámtól varrni, illetve állandó vendége voltam nagymamám ruhásszekrényének. Mindig kutattam nála, fedeztem fel a kincseket. Hol egy csipke alsószoknyát, hol egy gyönyörű báli ruhát, de akadtak igazán régi ruhák is a kezembe, amik dédnagyanyám ruhái voltak. Mindig is vonzottak az egyedi, különleges darabok. Ezt úgy hiszem Nagymamámtól, Édesanyámtól és valahol Nagypapámtól örököltem, hisz a mai napig őrzünk olyan ruhákat, amiket Ő tervezett Nagymamámnak.
- Egyáltalán nem nehéz. Mivel rajongó vagyok, gyűlölöm a spoilereket. Én vagyok a spoilerek legnagyobb ellensége. Annyira utálom, amikor például nem látom az egyik sorozatom új epizódját, de már ott van valahol címlapon, hogy mi történt benne. Tudok titkot tartani. - Igaz, hogy Steven Spielberg kifejezetten téged akart Szellem szerepére A Hangya és a Darázsban? - Ugyanúgy elmentem a meghallgatásra, mint bárki más. Odarepültem, megcsináltam a kameratesztet, és komolyan mondom, az volt életem legjobb napja. Akkor is az lett volna, ha később nem kapom meg a szerepet. Aztán kiderült, hogy Peyton kapott egy ajánlólevelet Steven Spielbergtől. Még beszélni is alig tudok erről, annyira hihetetlen. Fogalmam sem volt, mi lehetett benne. Aztán persze elolvastam, azóta is a szívemhez közel őrzöm. - Mit csináltál, amikor közölték veled, hogy megkaptad a szerepet? - Sikítottam. Aztán táncoltam. Azt is tudom, mire: Miley Cirus Do My Thangjére. Fogalmam sincs, miért, csak benyomtam hangosan, és táncoltam rá.